Számtalan blogbejegyzés, szakmai cikk és közösségi oldalon megjelent poszt (és ezzel együtt az elmaradhatatlan kommentáradat) született már arról, hogy lakberendező segítségét igénybe venni valójában tényleg szükséges-e egy otthon vagy adott esetben egy iroda, esetleg rendelő tervezésekor.
Nem is szeretnélek Titeket közhelyekkel untatni, ehelyett az egyik személyes példámat említem meg. Szeretem a finom ételeket és szeretek főzni és sütni is, így szinte tálcán kínálja magát, hogy a gasztronómiából vett hasonlattal szemléltessem a kérdést.
Néhány éve ettem egy desszertet egy étteremben, aminek nem volt költőien megfogalmazott neve, prózaian gesztenye-narancs-csoki néven futott. Elképesztő textúrák, ízek találkozása volt egy olyan külsővel, ami önmagában is műalkotás volt. 3 alapanyag csupán, de a szakértő kezek között új szintekre emelkedtek.
A gesztenye, a narancs és a csoki pontosan ugyanabban a formában rendelkezésemre állna otthon is, de soha nem jutna eszembe ilyen kreatívan felhasználni őket.
Visszakanyarodva a lakberendezéshez, egy jó és tehetséges tervező ugyanúgy üres vászonnak tekint egy berendezetlen teret vagy egy alaprajzot, mint ahogyan a séf az üres tányért.
Tudja, hogy miként lehet egy adott tér funkcionálisan tökéletesen használható, emellett esztétikus és egy-egy hangsúlyos megoldással és sok apró részlet igényes kidolgozásával figyelemreméltó.
Koncepcióban gondolkodik, anyagokat, formákat, színeket, felületeket hangol össze, arányokkal játszik.
Mindez akkor működhet igazán jól, ha az alapok, az üres vászon, avagy az üres tányér rendben vannak. A gourmet fogás sem az igazi, ha a tányér csorba vagy maszatos, a kidolgozott belső tér is okoz némi hiányérzetet, ha funkcionálisan nincs rendben a tér.
Hogyan is lehetséges a megfelelő alapokat létrehozni?
Tervezéssel, tervezéssel és még több tervezéssel. Elengedhetetlen a megbízó igényeit, szokásait, preferenciáit megismerve az adott családra szabni a tereket. Újépítésű ingatlan esetében ez a legoptimálisabb esetben már az építészeti vázlattervek szakaszában elkezdődik.
A közös gondolkodás egy olyan tervet eredményez, ahol nincsenek indokolatlan méretű, közlekedők, nincsenek bútorozhatatlan helyiségek, négyzetméterfaló, sok-sok milliót felemésztő holtterek. Nem lesz olyan probléma a berendezés tervezésekor, hogy itt-ott még hiányozna 10 cm ahhoz, hogy elférjen egy gardrób vagy esetleg később nem tudunk ergonómia szempontokat figyelembe véve tökéletes konyhát kialakítani.
Aki előre gondolkodik, nem fog zavarba jönni, ha a villanyszerelő megkérdezi, hogy hol legyen a kiállás a mosogatógéphez vagy hova kerüljön a hálószobai falikar. Büszkén mutatja a burkolónak az előre elkészített burkolattervet és a méretezett, anyagjelölésekkel és leírásokkal ellátott bútorterveinek hála az árajánlatokat is könnyedén be tudja kérni a szakemberektől.
Az alaposan megtervezett világításának hála, mindig tud majd megfelelő fényviszonyokat teremteni az otthonában, legyen szó akár hangulatvilágításról, akár olvasásról, akár a konyhai munkatér megfelelő fényviszonyairól.
Aki előre tervez, nem rögtönöz, nem szükséges az idő sürgetése miatt nyomás alatt gyorsan döntenie egy adott helyzetben, nem vásárol hirtelen felindulásból az otthonába nem illő darabokat, ezáltal jelentős összegek maradhatnak a zsebében.
Végül, de nem utolsó sorban pedig aki előre tervez, az biztosan sokkal kevesebb stresszt él át egy egyébként végtelenül idegőrlő és kimerítő építkezés során.